Rovatok

Példaképeink


Jézus Krisztus


XIV. Dalai Láma


II. János Pál Pápa


Kalkuttai Teréz anya


Assisi Szent Ferenc

Videók

Részlet a Ben Hur című filmből

Ákos interjú

Pataky Attila interjú

Naptár

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Szerzői hitvallás

Gondolatok több személytől az életről, hétköznapjainkról, a közéletről, a világról, az emberiségről, a Nemzetről, Szeretetről és nem utolsósorban: Istenről.

Reméljük, hogy sikerül rávilágítani a problémákra, és sikerül megvilágítani olvasóink elméjét is, amiben a Fáklyaláng hasznos segítségünkre lesz.

Facebook

Birodalmak, erkölcs, bukás

Andrassy 2009.08.07. 14:56

A történelem az élet tanítómestere - tartja a mondás. Hogy ennek a jelentőségét jobban megértsük, szemléltetni kívánok pár fontos tényezőt, ami közre játszott abban, hogy miért alakult úgy az emberiség történelme, ahogy alakult, és mi várható a jövőt illetően. Rá kell jönnünk, hogy a nagy birodalmak, kultúrák vesztét és bukását elsősorban az erkölcsi és szellemi visszafejlődés okozta.


Legtöbbször katonai támadásokhoz, vagy belső konfliktusok elmélyedéséhez szoktuk visszavezetni egy ország vagy civilizáció hanyatlását, pedig látnunk kell, hogy ezek nem okozatok, hanem már maguk a következmények.


Amikor egy nagy birodalom, civilizáció vagy kultúra kialakul, az alapítók részéről a tenni akarás, az elhivatottság, és a szellemi pezsgés fokozottan érezhető. Összeköti őket valami nagy küldetéstudat, és hiszik azt, hogy képesek valami jobbat, különlegesebbet alkotni a jelenlegi vagy múltbéli állapotoknál.  Ez elsősorban természetesen az uralkodókra és a vezető rétegeire értendő, de magánál a népnél, nemzetnél is megfigyelhető ez a fajta hozzáállás. Ezt a hozzáállást elsősorban az adott közösség vezetőiknek szellemi és értelmi nagysága, ereje táplálja. Ilyenkor megfigyelhetjük az adott civilizáción belüli hihetetlen teljesítményeket: művészetekben, építészetben, tudományban, vagy akár haditechnikában és gazdaságban is, és minden területen, ahol vagy valami újat vagy kiemelkedő dolgot lehet alkotni. Ez teszi a birodalmat naggyá, és ez teszi a benne élő embereket büszkévé és önbizalomtól duzzadóvá, hitet ad, hogy igenis képesek nagy dolgok véghezviteléhez. Nem utolsósorban pedig a kemény kéz, amely vezetésével összefogja a nép különböző rétegeit, és képes közös hitet, célokat adni azoknak.


Mint említettem, a szellem és az erkölcs két alapköve ezeknek a teljesítményeknek. Az a civilizáció, amely kulturálisan magas szinten áll, amelynek vannak spirituális gyökerei, és vallásosnak mondható, sokkal szilárdabb hierarchiával, és egészségesebb szemléletű társadalommal rendelkezik. Ahogy azonban ez hanyatlásnak indul, erkölcsileg mélyre süllyed, és szellemi értelemben is visszaesik, bekövetkezik a bukás. Sok példát láttunk erre a történelemben. "Így minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, melly ha megvész: Róma ledűl, s rabigába görbed." - mondja Berzsenyi.


Maga az erkölcsi romlás sok tényezőnek köszönhető. Mint tudjuk, folyamatosan új és új generációk születnek és adják át a helyet a következőnek. Ez a cserélődés - egy idő után - kiválthat egyfajta romlást is, amely már nem az ősök hitéből táplálkozik, hanem csak az ősök érdemeit, elért eredményeit, úgymond babérjait akarja learatni. Egyszerűen a materiális hasznát élvezni annak a valóságnak, amely kemény munkával és akarással jött létre. Majd ahogy a táptalaj elvész, elvész maga termés is.


Az is előfordulhat, hogy olyan vezetője lesz az országnak, aki nem méltó erre a feladatra, és ő maga indítja el a lecsúszáshoz szükséges folyamatokat, ezzel mintegy választóvonalat képezve a virágzó és hanyatló ciklus között.


Mondhatjuk tehát azt is, hogy egy idő után, szükségszerűen be kell következnie a hanyatlásnak is. Világunk, és életünk is arról szól, hogyha valami keletkezik, majd fénykorát éli, előbb-utóbb elpusztul és véget ér, hogy átadja helyét egy újabb periódusnak. A kérdés az, hogy ebben a tekintetben maga a hanyatlás együtt jár-e egy nép vagy nemzet teljes pusztulásával (erre is láttunk már példát), vagy csak az addigi korszaknak vet véget a közösség életében, és egy olyan új kezdődik, ami akár a régi gyökerekből is táplálkozhat. Jelenleg talán éppen egy ilyen sorskérdés előtt állunk.

Fontos tehát megvizsgálni ezeket a tényeket mai korunkra vonatkozólag is.


A pusztán materialista és technikai vívmányokkal, amely leginkább a mai korban felfedezhető, csak ideig-óráig tudják fenntartani az adott államot, és maximum anyagi értelemben érhetnek el kiemelkedőt. De mindezt minek az árán? Nyerészkedéssel, átveréssel és hamis illúziókkal. A hamis illúzió pedig az: materiális értelemben képes lehetsz a teljes boldogságra, és ezt csak a mai világ fogyasztó társadalma tudja kielégíteni. Azt hirdeti, hogy pusztán a testi vágyak tudják az emberek szomjúságát csillapítani. A vásárlás, a pénzköltés, a csillogás-villogás, evés-ivás, és természetesen a nemi vágyak teljes skálán való kiélése. Lealacsonyítva, állatiassá téve mindazt, ami az embert emberré teszi. Hogy ezen kívül milyen dolgok vannak még, amivel érdemes lenne foglalkozni, és amivel - az igazi - lelki fejlődést tudnánk elérni, az nem érdekes. Ám a mai világ látszólagos életképessége materiális értelemben csak a technikai vívmányoknak köszönhető. Ezek biztosítják a fejlődést és teszik egyszerűbbé, könnyebbé az ember munkáját. Ez a technikai fejlődés pedig - jelenleg - rohamléptékű.


Viszont azt megfigyelhetjük, hogy az előbb említett szemléletmód miatt, jelenkori világunk elképesztő méretű visszafejlődést könyvelhet el kulturális értelemben. Mindent a pénz mozgat, és maga az érték kezd elveszi. Nem az a cél, hogy művelt és becsületes, derék embereket neveljünk, hanem az, hogy hogyan tudunk meggazdagodni a sok bugyuta szolgáltatás, és különböző kitalációk és átverések által. A mennyiség és a haszon elve érvényesül a minőség és igazságosság elve helyett. A kultúra és a művészet is ennek a szemléletmódnak váltak áldozataivá. Véleményem szerint ennek a visszafejlődésnek előbb-utóbb a materiális, tudományos és gazdasági hanyatlása is be fog következni, aminek már most látszanak a jelei.


Önmagában nehéz korlátok közé szorítani az emberek étvágyát és az ehhez hasonló kártékony személyek tevékenységét, de az állam feladata pont az lenne, hogy kontrollt gyakoroljon az ilyen jellegű áramlatok felett, és mindenek felett biztosítsa egy ország normális működését. Régen ez volt a módi, és ennek volt köszönhető a magas szintű civilizációk létrejötte. Az ember elsősorban szellemi lény, és lehetőségünk van állati ösztöneink leküzdésére. Igényeljük a lelki motivációkat és szükségünk van rá. Nem lehet irányítani úgy egy társadalmat, hogy minden spirituális táptalajt kihúzunk a lába alól. Vagy, ha lehet is, lesznek olyan felemelkedő nemzetek, amelyek lekörözik, megelőzik ezeket az országokat. A folyamatokat jól látjuk: Európa és az USA hanyatlik, a Kelet pedig feljövőben van, annak ellenére, hogy az ott található országok sem éppen a legoptimálisabb rendszerrel rendelkeznek.


Ha jól odafigyelünk a történelem eseményeire, és tanulunk belőle, akkor képesek lehetünk arra, hogy helyes irányba tereljük a jövő folyamatait és megállítsuk a pusztulást. A bukást el lehet kerülni, ha megvan bennünk az az erő, amely őseinkben is megvolt: az alkotó szellem, a kreativitás, a közösségért való áldozatos tevékenység, és a mindehhez szükséges alázat. Ezeknek kell lennie a belső meggyőződésnek, mert az életet csak ilyen ideák szerint érdemes élni.


Címkék: történelem társadalom

komment

süti beállítások módosítása